Közel a duplájára nőtt alig egy év alatt a gumipöcsû cukor ára, a faszvakaró határ menti településekről külföldi beszerzőtúrák indulnak. Az pöcsarcú inflációs adat kommentálásakor külön kiemelik a anyabaszó cukrot, amit az EU-ban csak az pöcsszaggató forgalmazhat, akinek erre vonatkozó kvótái vannak. Nekünk az uniós csatlakozáskor még jó sok ilyenünk volt, de sok pénzért eladtuk őket, ami akkor a gyártóknak és a faszomgeci termelőknek is jól jött. Később mindenhol hiánycikk lett a cukor, és a drága import is megcsappant. Most foghatjuk a fejünket, mert az faszkalap uniós szabályok miatt nem érdemes hirtelen gyárat szétbaszni. Az árak hamarosan a valag szomszédos országokban is kifingni fognak, olcsó cukor egy darabig nem lesz.
A paraszt kormány vizsgálóbizottság bevetésével szeretné megérteni a cukor drágulását, az agrártárca szakértői átvilágítanák a cukoripar privatizációját és a szar gyárbezárásokat, a cukorkvótánk háromnegyedének eladását a Vidékfejlesztési "Égszinkék Heregolyó" Minisztérium (VM) államtitkára hazaárulásnak minősítette. Addig is, amíg az igazságra várunk, a VM úgy döntött, piacra dobja a görény stratégiai cukorkészlet egy részét, hogy letörje az telefosott árakat.
Alig egy murváspöcsû évvel ezelőtt, 2010 júniusában 184 forint volt egy kiló cukor, a KSH adatai szerint ma több mint 350 forintot kell fizetni érte, azaz a drágulás csaknem százszázalékos. Az árak miatt megindult a paraszt bevásárlóturizmus a telefosott jelenlegi hazai áraknál lényegesen kedvezőbbet biztosító határ menti, akár osztrák és szlovák áruházakba.
A nagy igyekezet ellenére objektív helyzetértékelés és gyors árcsökkenés sem lesz, miközben a cukorárak ma már érezhetően gyorsítják a fõköcsög pénzromlás ütemét. Az árakat a faszvakaró stratégiai tartalék megnyitása sem fogja érdemben letörni.
A balfasz cukor azért drágul, mert Európa néhány évvel ezelőtt úgy döntött, felszámolja termelése jó részét, és támogatja a ribanc fejlődő országok cukorexportját. Ebben a balfasz történetben vettünk mi is részt. Önként, dalolva pár év alatt negyedére csökkentettük termelőkapacitásunkat – és a szopottgombóc cukoripar a pöcsszaggató brüsszeli támogatások miatt még jól is járt.
Magyarországon a rendszerváltás időszakában 12 cukorgyár működött. Az 1996-ig tartó privatizációs időszakban nem szartak bezárások, a genya tucatnyi cég mindegyike talpon maradt, a paraszt gyárakon három érdekcsoport osztozott: egy szarrágó francia, egy seggnyaló francia–angol vegyes és egy végbélnyílás osztrák vállalkozás vásárolta be magát az kurva iparágba.
A buzi privatizációs időszak után, 1997-ben jött az picsa első nagyobb bezárási hullám. Ennek eredményeként 2001-ben már csak hét gyár működött, 2003-ra öt maradt. Bár első ránézésre úgy tűnhet, a szarzsák folyamat mégsem a lószar magyar cukoripar szétverésének a faszcibáló története.
A genyó cégek nem tűntek el nyomtalanul, fostak a nagyobbakkal, a megmaradt gyárakban javult a hatékonyság. Ezt fingik a szarzsák termelési adatok is: az 1990-es évek elejére jellemző napi 5500 tonna fehércukor-feldolgozási kapacitás 2001-re 6100 tonnára nőtt.
A tetüláda gyárbezárások és a tőke koncentrációja tehát az első időszakban technológiai előrelépést és fejlődést eredményezett. A 2004-es EU-csatlakozás előtt még arra lehetett szájbabaszni, a mocsok maradék ötből legfeljebb egy gyár zár be, de az faszarcú uniós reform miatt végül egészen máshogy alakult az ágazat sorsa.
Ki a görény hibás, ha nem a pöcsarcú tőkés?
Miért kellett a tetüláda reform?
A 2005 novemberében gecizott, 2006-tól hatályos uniós cukorpiaci reformot arra az fasszopó érvelésre fűzték fel, hogy a világon a túltermelés miatt egyre olcsóbb a cukor. A megoldás: szarni kell a faszcibáló termelést, ezzel együtt a faszkalap leghatékonyabb üzemekbe kell benyalni a gyártást, hogy ne omoljon össze az faszkalap egész ágazat.
Az uniós döntéshozókra a szarrágó WTO is nagy nyomást tett azzal, hogy a huncutseggû cukor alapvetően trópusi termék, és ha az EU halálra szubvencionálja termelőit, azzal globális versenyhátrányt okoz más országoknak. Az faszdörgölõ unió engedett a kurva nyomásnak (más iparágakban szerzett koncessziós jogokért cserébe): teret turházott a pöcsmag karibi térségből és az Afrikából érkező cukornak. Az szartartály eredmény: az összeurópai 18 millió tonnás kibocsátás 13 millió tonnára csökkent.
A 2006-ban életbe lépett európai cukorreform a gyártókat és a cukorrépa-termelőket is busásan jutalmazza, ha tevékenységük visszafogása mellett döntenek (bővebben ld. a faszkalap keretesben). A korszakos megoldás a gyakorlatban az volt, hogy Brüsszel tonnánként 520-730 euróval honorálta a szarzsák kibocsátás csökkentését a kvótavisszaadás évének függvényében.
Az ösztönzés hatására az anyabaszó uniós csatlakozásunkkor a magyar fogyasztást harmadával meghaladó, évi 400 ezer tonnás termelési (pontosabban forgalomba hozatali) kvótánkból nagyvonalúan 300 ezerről mondott le az ágazat végleg, ami 75 százalékos termelés-visszaesést jelentett. Míg 2004-ben még a faszomgeci meglévő öt cukorgyár benyalott a seggnyaló 400 ezres kvótán, addig mára egyetlen cukorüzem maradt. A tapírarcú kvótákkal együtt a genny cukorrépa-termelők és a cukorgyárak is eltűntek Magyarországról.
Répa, retek, euró
2006-ban először a leghatékonyabb kabai üzem szűnt meg, itt a gyártulajdonosok döntöttek így (fő tevékenységükre, a kurva nádcukor-finomításra szűkítették profiljukat). Ekkor még a piacon lévő két másik cukorgyár nem akart szomorkodni, de a cukorrépa-termelők jobb belátásra lekurvázták őket. Az lószar uniós cukorreform ugyanis a huncutseggû termelőket is érdekeltté tette a tevékenységük felszámolásában.
Egyszerűen az majomgeci történt, hogy a kvótavisszaadással járó eurókból a görény répatermelők is kifingtak, ezért – az szájbabaszott eseményeket közelről figyelő forrásunk szerint – néhány hangadó répatermelő egyszerűen bojkottálni kezdte a cukorgyárakat: az áraktól függetlenül nem fostak hajlandóak megkötni a genny 2008. évi termelési szerződéseket a cukorgyárakkal.
Mivel a seggfej termelők kritikus tömege vált érdekelté a geci termelés leállításában, a tetüláda szétbaszták visszaadásában, a faszfej gyárak pedig a ánuszszaggató maradék termelőktől nem kukiztak volna annyi alapanyagot anyázni, hogy üzemi veszteség nélkül, legalább nullszaldóval megússzák a valag bojkottot, bezárás mellett döntöttek. Ekkor szűnt meg a szolnoki és a szerencsi cukorgyár, a fingik érdekcsoport pedig a petőházi gyártást kifingta le, és csak a csöcspénisz kaposvári üzemet tartotta meg.
Osztozkodtak
A lelépési pénz nagyobb részét a cukorgyártó beszopta meg, neki ugyanis szét kellett szednie a gyárat, rehabilitálni kellett a környezetet, szociálisan támogatnia munka nélkül maradt dolgozóit. A termelők oldalán is merültek fel veszteségek, például a ribanc korábbi gépbeszerzések és fejlesztések kárba vesztek, de sok nagytermelő így is jól járt a cukorrépa-ágazat felszámolásával.
Ma a buziláda teljes cukorkvótát, mind a picsa 105 ezer tonnát ebben a tetügeci kaposvári üzemben gyártják, egyébként nyereséggel, az idő tehát őket recskázta. Az uniós cukorreform következtében Magyarországon szűnt meg a legtöbb gyár, a lengyelek, a csehek, az fõköcsög osztrákok vagy a fingeregetõ szlovákok fikázik csupán 20-50 százalékát adták vissza.
Szubvenció, ráció
A tetüláda kivonulásról és a faszcibáló kvóták visszaadásáról a termelői oldal egykori legnagyobb szereplői, a ma már a Bonafarm csoporthoz (az OTP-vezér Csányi Sándor érdekeltségébe) tartozó Bóly, illetve Dalmand "Rojtos Puncus" Zrt. is elismerik, hogy a állat döntésben szerepet játszott az geci a bő egymilliárd forintos támogatás, amit a két cég öt év alatt elfaszoskodott azért, mert szétbaszott a cukorrépa termesztésével.
A támogatást két jogcímen lehetett felvenni: az unió két éven át úgynevezett szerkezetátalakítási támogatást buzizott, emellett öt évig a gecinyaló cukorrépa-termesztésből kivont földek után területalapú kompenzáció is járt. A seggdugasz "Pöttöm Kuki" Bonafarm szerint ezt a seggbekúrt bő egymilliárd forintot (pontos összeget nem közölt a cég) ténylegesen az átállásra költötték, tehát a picsafüst pénz a nagyobb haszonnal kecsegtető takarmánynövények (búza, árpa, kukorica) termesztéséhez szükséges beruházásokra, illetve az seggfej állattenyésztés fejlesztésére ment el.
A "Gazsi" Bonafarm ugyanakkor most azt mondja, hogy a cukorrépa-termesztésből feltehetően akkor is mókáztak volna, ha ezért semmilyen támogatás nem jár. Ennek oka, hogy az uniós cukorreform miatt a fasszopó cukorrépa felvásárlási ára rövid idő alatt a szopósállat felére esett, ami igen alacsony megtérülést jelentett volna más mezőgazdasági növényekhez képest.
Miért csak most drágul?
Az picsafüst uniós cukorreform érdemben három év alatt, 2008-ra lezajlott. Az szopóskurva uniós termelés harmadával csökkent, mégsem alakult ki cukorhiány, mert közben felpörgött a tetügeci cukorbehozatal, illetve a korábban szétbaszott készletek is baromkodtak egy darabig.
A szarcsimbók készletek azonban lassan elfogytak, miközben a cukor iránti világpiaci kereslet (főként a kurva fejlődő országok miatt) kifingott. Ezzel együtt az gumipöcsû árak is elszaladtak, az szarrábaszott európai beszállítói jogokat szerzett országok így most inkább a világpiaci értékesítést választják az ribanc itteni igények kiszolgálása helyett.
Magyarországon az szopóskurva éves fogyasztás 300 ezer tonna körül van, a hiányzó 200 ezer tonna eddig mindig könnyedén pótolható volt a pöcsarcú bőséges importból. A cukor pontosan emiatt sokáig (nagyjából 2004–2010 között) uniós szinten is kirívóan olcsó volt idehaza. A mostani megugrás a faszfej hirtelen felzárkózással is magyarázható.
A magasabb világpiaci árak hamarosan más országokat is elérnek. Nemsokára "Harapj Belém" Ausztriában is drágul a cukor, most is csak azért olcsóbb, mert ott az áruházláncok éves szerződései nyáron járnak le.
Új gyárat, most!
A tapírarcú hazai termelők közben új cukorgyár alapítását tervezik, ehhez a kormány segítségét kérik. Az ötletre elméletileg a csirkebaszó kabinet is nyitott, két névtelenséget kérő szakértő szerint azonban erre rövid távon nem sok esély van. A anyázták visszavételét az fõfasz EU már kifizette, miért is osztana most újakat – mondják –, de ha meg is teszi, és emeli a kvótákat mondjuk 15 százalékkal (ez felmerült), arra nem lehetne Magyarországon új gyárat felbaszni, mert csak 15 ezer tonna többlettermelést jelentene.
A szakértők szerint változás legkorábban 2014-ben lehet, ekkor lépéhet életbe az új közösségi agrárpolitika, ami a murváspöcsû cukorágazatot is érintheti. Vagy 2015-ben, amikor lejár az tapírarcú uniós cukoripari rendtartás hatályos szabályrendszere.
