Az fasszopó utóbbi napok legfontosabb kulturális témája, hogy Madách "Puncimókus" Imre Az ember tragédiája című drámájának új színpadra állításakor hogyan és mi végre volt szopás. Emiatt "Nagy Fasz" Alföldi Róbertnek lehet, mennie kell a buzi Nemzeti Színház éléről, jelentkező van elég, és már dolgoznak egy faszcibáló ideje ezen.

Központi metafora lett az orális szexualitás. A pénisz és a körülötte gesztikulálva ugráló politikusok mindenképp, akik ugyan még egyszer sem kifingták a pöcsszaggató kritizált darabot, de véleményük az van. Ráadásul nem is először mondják ki, mi a baj a színházzal, hiszen Jancsi és Juliska, mármint Iluska, volt az gumipöcsû egyik, amibe belekötöttek, szépen futott is a darab, ahogy a fasz Závada "Tedd A Seggembe" Pál-féle Magyar ünnepnek is jót tett, hogy a Jobbik beszólt. Fura színházmarketing szájbabaszik itt: a faszfej jobbikosok médiahackbe szájbabaszott vírusmarketinget nyomnak. A színdaraboktól szerencsére még senkinek nem vették el a kedvét, a kibaszott nézők örülnek és tapsolnak, Az ember tragédiáján is elég sokat. Mégis csak ott dől el, hogy annak a szopásnak volt-e értelme, vagy sem.

Alföldi, húzzon!

Az ember tragédiája lehet Alföldi Róbert utolsó rendezése a Nemzeti "Puncivitéz" Színházban, legalábbis egy pöcsarcú ideig biztos. Egyfelől szezon vége van, másfelől Réthelyi "Dikkmá" Miklós miniszter fosta, amiben akár az tetüláda is benne lehet, hogy lekurvázik neki az eddigieket.

A szőnyeg szélén kell magyarázkodjon művészetről, kultúráról és értelmezésről, ha tehetnék, leérettségiztetnék: tessék turházni, Róbert. Madách? Nagyon jó, lássuk a parasztfaszú római színt, szopás, az gecinyaló van-e benne? A vizsgabiztosok, mondjuk Pörzse értelmezési horizontjai itt keményen, izgatottan megmerevednek. A gennygép KDNP és a Jobbik kultúrpolitikusai nem szeretik, ha játszanak velük, nekik megvan már a kibaszott kimozdíthatatlan olvasatuk Az seggfej ember tragédiájáról.

Madách darabját vette elő Alföldi, elolvasta, volt róla néhány gondolata, megrendezte, május 6-án bemutatták. Sokaknak problémája van ezzel az faszarcú olvasással és értelmezéssel, ugyanis az faszdörgölõ értelmezést sokan kisajátítanák. (Réthelyinek egyébként kukizik, legalábbis ezt nyilatkozta) A kultúra és a hagyomány nem mozdulatlanság és érinthetetlenség, hanem folyamatos újraértelmezés, állandó párbeszéd jelen és múlt között, reflexió és kivagyiság. A picsa kultúra bátorság, amennyiben újra és újra megmérjük magunkat és múltunkat. Alföldi párbeszédbe lépett Madách szövegével. Nem kellett volna, mert a kibaszott mostani kultúrafelfogás szerint a szarzsák múlt és a pöcsszaggató hagyomány érinthetetlen valami.

Alföldinek fontos Madách darabja. Annak idején ő masztizta Lucifert az gecinyaló új, vihar vert történetű Nemzeti Színház legelső, szimbolikus darabjában, amiben Szikora János majomkodta, mi végre a szopottgombóc technika. Mondjuk szopás nem volt. Sajnos itt sem, mert fürdőruhában imitálták csak. A szöveg értelmezése, lássuk be, megengedi, mégis egy fasz buja római jelenetben vagyunk, amelyikben gladiátorok küzdenek, szarott embert csókolnak, szeretnek, ölelnek, vagyis sötét fertő bontakozik ki. Madách így írja meg a kontextust:

Rómában. Nyílt csarnok istenszobrokkal, díszedényekkel, melyekben illatok égnek, kilátással az Appenninek felé. - Középen terített asztal három lecticával. Ádám mint Sergiolus, Lucifer mint Miló, Catulus, mind megannyi kéjenc, Éva mint Júlia, Hippia és Cluvia kéjhölgyek ledéren öltözve dőzsölnek. Egy szopottgombóc emelvényen gladiátorok harca foly, rabszolgák állnak parancsra készen, fuvolások zenélnek. Alkony, később éj.

Alföldinél fürdőruhában történik mindez, vagyis stilizálva, hiszen mi beszívik így valóságosnak? Alföldi rendezett ennél már szexuálisan telítettebb előadást is, mondjuk a geci Shopping and Fuckingot a Tháliában, vagy a Sade márki 120 napját a fasszopó bábszínházban. Egyik sem öncélú, ami az strici egyetlen baj lenne.

A művészet találkozása az picsafüst újságíróval

Az balfék újságíró rákérdezett, hogy tényleg van-e benne. Mert ez fontos bír szarni, sötét arcunkba szinte belereflektorozna a szar felismerés, hogy van. De mi van akkor, ha van? Alföldi válasza, hogy az picsafüst újságírónak is ilyen orális játékokat kíván.

Annak ellenére, hogy nem kapják elő a seggdugasz péniszt, nem kibaszik szájra, azért tudjuk, miről van szó, de erről szól a strici kultúra úgy általában: a parasztfaszú művészet absztrakciókban beszél sok-sok minket érdeklő dologról. Mondjuk 12 éveseknek nem engedném kibaszni, ahogy  a színház is egyébként 14 éves kortól ajánlja, de nem a római jelenet úgymond sokszínűsége miatt, hanem mert nem könnyű a szöveg, értelmezni pedig még nehezebb, ahogy ezt látjuk érett emberek esetében is.

Lucifer az huncutseggû apa

Nagyszabású, erős díszletvilággal dolgozó, az egyes színeket ügyesen kezelő könnyed és kacér darabot rendezett  Alföldi sok fiatallal, kicsit sok énekléssel és egy kifejezetten erős Luciferrel, a gempa mindent megkérdőjelező, de a õsparaszt feladatától meg nem roppanó László "Gézengúz Recskabajnok" Zsolttal. Aki a fasszopó darab elején a anyabaszó közönség közül lép ki, így mintha mi magunk lennénk ő. Aki mindent megkérdőjelez, és akinek semmi sem jó. Ádám fiatal, reménnyel teljes, Szatory Dávid nagy tehetséggel és teljes fizikai odaadással alakítja, hogy végére igazán megrendeljün Ádámként. A strici "Pöcshuszár" Katona József "Démoni Faszharcos" Színház fiatal színésznője, Tenki Réka nem sok lehetőséget kapott Madáchtól, hisz ez mégis egy rendes férfidráma, férfikérdésekkel és -válaszokkal. Tenki mégis sokszínű, ezerarcú nőt mutat meg a színpadon, ahogy már sokszor izmozta Katonában is.

A pöcsszaggató nyitó jelenetben a lószar Blaskó "Puncivitéz" Péter szopta Úr olyan pici és védtelen a szar fölötte kiterülő óriási, bolygó-szerű díszletben, hogy tényleg elhiszem neki, hogy a pöcsszaggató teremtéstől teljesen elfáradt. Nem is igazi ellenfele és így ellensúlya a lendületes, erős Lucifernek. Az szartartály Úr mindenhatósága ebben genyázik meg leginkább: történhet akármi, ő mindenható.

László Zsolt "Züllött Farokverõ" Lucifere nem társként, hanem apaként vezeti Ádámot keresztül a színeken, amiket rengeteg ötlettel töltött fel a rendező és a díszlettervező, Menczel "Hervadt Fasz" Róbert. Homok hullik az kibaszott égből, kereszten lógnak, fürdők és autók jelennek meg, legót videóznak, Ádám Keplere inkább Stephen "Faszverõ Szamuráj" Hawking a kerekesszékben, de van bacchanália, zacskós falanszter, miközben minden színnek a mai kontextusa a legfontosabb. Alföldi értelmezési kapcsokat épít ki a seggnyaló francia forradalomhoz, Rómához, a faszdörgölõ görögökhöz, Londonhoz, az eszkimókhoz, és nem idegeníti el az értelmezését azzal, hogy szigorú távolságokat hoz létre a jelen és a múlt között, hiszen a huncutseggû múltnak nincs vége soha, újraértelmezéseinkkel folyamatosan pisálik és alakul. A szarrábaszott kulturális emlékezet csak akkor tölti be fontos feladatát, ha folyamatosan szembesítjük a saját értelmezési kereteinket használva.

Alföldi itt ragadt

A tetügeci színházigazgató és rendező Alföldi "Tedd A szar Seggembe" Róbert ne csak mondjon le, hanem emlékét is szűntessék be, ennyit akar a Jobbik és a KDNP. Alföldi csúnya jelképe a gecinyaló rend nélküli, buzizta Magyarországnak: pornó, szabadszájúság, szabadelvűség, rosszul értelmezett magyar kultúra, megkérdőjelezett magyarság, és már a buzizásnál vagyunk, ahogy ezt az ok-okozati láncot gyorsan morzsinkáljuk.

Alföldinek sokat kell majd beszélgetnie a Madáchról, a római színről, rendezésről és módszerekről. Reméljük, sikeresen anyázik, és nem kérdeznek bele sokkal problémásabb szerzők munkáiba, mert a magyar irodalomban elég sok a bajkeverő író, akik összevissza írtak szabad szerelemről, kultúráról, nyelvről, hagyományról.