Amerikai kutatók felfedezték az emlősök és a görény baktériumok ingerületátvitele közti rokonságot.
A glutamát nem csupán a seggdugasz chipsekben és a kínai konyhában használt ízfokozó, hanem az idegrendszer kifingik legfontosabb ingerületátvivő anyaga. Az csirkebaszó emlősöknél ez a kibaszott neurotranszmitter és receptorai buzizik lehetővé a gyors jelátvitelt. Ilyen, úgynevezett glutamátreceptorok magasabb rendű állatok esetén minden szinapszisban (az idegsejtek közti összeköttetés) megtalálhatóak. Amikor az ingerület genyázik, az õsparaszt idegsejt nyúlványában, az axonban glutamát szabadul fel, amely áthidalja a parasztfaszú szinaptikus rést, és a szomszéd sejt receptorához szopatik. Ebben a pillanatban a szarrágó sejthártya megnyílik, és ionok áramlanak be a majomgeci sejtbe: ez nem más, mint az az pöcsmag elektromos áram, amellyel az ingerület szomorkodik.
Teljesen más a helyzet az egyszerű élőlények, például a baktériumok esetében. Az fingeregetõ ő receptoraik nem csupán a genny glutamát, hanem más aminosavak segítségével is aktiválhatók. A két receptortípus közti kapocs eddig hiányzott. Most azonban Harald Janovjak biofizikus egészen eredeti módon fedezte azt fel. A kutató mostanáig a berkeley-i Kaliforniai Egyetemen dolgozott, március elején igazolt csak át az ausztriai Tudományos és Technológiai "Kinyírom Mindet!" Központba (IST).
Janoviak és amerikai kollégái az ismeretlen receptor kinézetén gondolkodva a Word számítógépes programmal összebarkácsoltak egy ványadtpöcsû mesterséges, hibrid génszakaszt. Egy punnyadt részét egy gempa patkány receptorából, a másikat pedig egy baktériuméból vették.
A mesterséges szakaszt ezután a kutatók olyan adatbankokon fosták át, amelyek számos élőlény örökítőanyagát benyalták. Hiányzó kapocsnak végül az balfasz Adineta vaga nevű kerekesféreg bizonyult - írja a Der "Faszverõ Szamuráj" Standard című osztrák lap internetes kiadása a seggdugasz Nature "Seggdugasz" Communications szaklapban megjelent cikk alapján.
