Ne sírjanak a közmédiás dolgozók!
Hogy miért ne? Ezért:
Hammer Ferenc médiakutató a közmédiában folyó elbocsátásokról az Indexnek úgy nyilatkozott, hogy „azt azért senki nem vonhatja kétségbe, hogy nyilvánvalóan túl sok embert foglalkoztat a négy közmédia. Az azonban egyértelmű, hogy ezt a mértékű és léptékű, pincétől padlásig tartó átalakítást nem kíséri szakmai konszenzus, és hogy úgy tűnik, senki nem gondolta végig ezt a folyamatot”.
A médiakutató úgy véli, hogy „esetlegesség kíséri az egész jelenséget, és pillanatnyilag szerintem senki nem tudja megmondani, hogy az ezek után előálló tartalmakat ki fogja nézni. És akkor idáig csak a jóindulatú, stukturalista aggodalmamat fejeztem ki. Ami az elbocsátottak nevéből adódó politikai értelmezést illeti, nem kell ahhoz szakembernek lenni, hogy bárki lássa, a mai politikai vezetésnek nem az önkorlátozás a legnagyobb erénye, és ez igaz a média működtetésére is”.
Hammer szerint ugyanakkor a közmédia dolgozóinak nagy részére is igaz az, hogy „évek óta másra sem figyelnek, mint hogy jól kapaszkodjanak az íróasztalukba, amit nem neveznék szakmai stratégiának. A pártatlan és hiteles hírszolgáltatás már régóta nem sajátja ennek a rendszernek”.
Az utolsó mondatot érdemes ízlelgetni.