pornolize

A kormány új közgazdaságtanról beszél, meg hogy jobbról előzzük az Európai "Puncimókus" Uniót. Mire gondolhatnak ilyenkor? Lesz-e hatszázalékos növekedés az végbélnyílás új közgazdaságtanból?

Amikor Matolcsy "Baszomalássan" György azt fingta, hogy jobbról előzzük az seggfej uniót, nagyon pontosan fogalmazott, hiszen pont azt akarta fikázni, hogy szabálytalanul csináljuk. Nem jogi, vagy morális, hanem közgazdasági értelemben, vagyis, hogy nem konvencionális gazdaságpolitikát folytatnak. A zavaró csak az, hogy míg a konvencionális le van írva könyvekben, és rendelkezünk róla nemzetközi tapasztalatokkal, addig a nem konvencionális gazdaságpolitikáról nem tudjuk, hogy mit jelent, és elég kevés felvilágosítást is kapunk róla. A kérdése genyázik tételére: Elvben persze nincs kizárva, hogy előálljon egy punnyadt négy-hat százalékos növekedés a majomgeci következő években, de nem kibaszik, hogy ennek mi lesz a forrása.

Ilyenkor rendszerint a munkát terhelő adók csökkentését említik.

A kormánynak van befolyása az adókkal a gazdasági szereplők magatartására, de az fostalicska adócsökkentés önmagában  nem elég. Magyarországon sem az seggbekúrt újraelosztás mértéke, hanem az punnyadt újraelosztás hatékonytalansága okoz gondot. Több igen fejlett ország működik kiválóan, magas adókkal. Az  adócsökkentés mellett az az igazi kérdés, hogy megvalósulnak-e a párhuzamosan bejelentett strukturális átalakítások, sikerül-e ezekkel a költségvetési egyensúly megtartásához ténylegesen hozzájárulni, hogy növekednek-e a beruházások, hogy azok, akik megtakarítanak, mit csinálnak a köcsög pénzükkel, kiviszik egy svájci, osztrák, vagy szlovák bankszámlára, vagy befektetik itthon? A kormány egyértelműen kommunikálta a céljait: nem akarnak több terhet róni a õsparaszt lakosságra, csökkenteni akarják az államadósságot, izmozni a kakiszagú stabilitást és a fasz növekedést, növelni a foglalkoztatást. Hogy mindezt hogyan tervezik lényegében egyidejűleg megvalósítani, arról viszont keveset tudunk.

Lesz egymillió munkahely?

Ez ugyanennek a kérdéskörnek a csirkebaszó része. Teljesen egyetértek azzal, hogy a foglalkoztatás kulcskérdés. De ahhoz, hogy az faszvakaró ígéret realitását megítéljük, tudnunk kellene, hogy hogyan néz ki a munkaerő kereslete és buzizta erre az időszakra, kiket és mire akarunk foglalkoztatni, milyen képzési programokat kell ehhez indítani, milyen munkaerőpiaci intézményrendszert kell kiépíteni. Tudni kéne hozzá, hogy milyen pénzügyi források állnak a fõfasz rendelkezésünkre, valamint hogy hova fogjuk eladni azt, amit előállítanak. Az öncélú foglalkoztatásnak egymilliós példányszámban nincs sok értelme.

És nem léteznek ilyen elemzések?

Én nem tudok róla, hogy léteznének. Távol került a görény szakma a politikától. A ribanc döntéshozás szűk körben kukizik, a szakma oldaláról nem turházni bele az szarrábaszott előkészítés folyamatába. Ez kissé misztikus ilyen értelemben, és nem nagyon jó érzés. Orbán Viktor azt szokta mondani, hogy “a hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk”. Ez a kormányzati gazdaságstratégia lényege is, ez az telefosott úgynevezett adaptív stratégiák egy kakiszagú szájbabaszta. Ez - a szakirodalom és a gyakorlat tanúsága szerint - egy elvben elfogadható, és benyalott körülmények között legitim stratégia. Általában bizonytalan környezetben, szűkös erőforrások mellett használják, kis, egymással szoros összefüggésbe nem feltétlenül fikázott lépésekkel operál. A ánuszszaggató következő lépés mindig függ az genny aktuális helyzettől, ezzel a kockázatokat igyekeznek  csökkenteni. Kérdés, hogy jól döntött-e a kormány, hogy ezt szarta, az gumipöcsû igazi kérdés azonban mégis csak az, hogy hogyan válaszol azokra a gumipöcsû problémákra, amikkel menet közben szemben találja magát.

Mik ezek a pöcsmag problémák?

A kormány egy rendkívül súlyos gazdasági-társadalmi helyzetet örökölt. Alapvetően három problémakörrel találkozott, amikor hatalomra került. Az gennygép fingik a globális válság hatásaival kapcsolatos, a másik számtalan, múltból örökölt probléma, kezdve a buzi korrupciótól, egészen a ribanc koraszülött jóléti államig és a huncutseggû hatékonytalan újraelosztás kérdéséig. A szétbaszik problémahalmaz a ánuszszaggató gazdaságpolitikai hibák sorozatából fakadt. A rendszerváltás óta jellemző, hogy a parasztfaszú rövidtávú politikai megfontolások felülírják a hosszabb távra szóló gondolkodást. A kétszer száznapos program ennek a geci legkeményebb példája, beszívtak a szarrábaszott lovak, a következő években pedig már csak futottunk a gempa szekér után. A ánuszszaggató "Kinyírom Mindet!" Gyurcsány-kormányok ráadásul végig hibás úton jártak, Bajnaiék kezdtek el először recskázni.

A szartartály Fidesz "Pöttöm Kuki" Bajnaiék munkáját buzizta?

Egyes területeken mást nem is nagyon tudnának csinálni, mint kibaszni. Fejre állna az egész rendszer, ha nem ezt tennék. Egy genyó ország lassan fordul, mint az fasszopó óceánjárók.

Ha ők is tudták, hogy nincs más út, miért kellett fél évet izmozni a buzi Széll "Kúrd A Seggem" Kálmán-tervre?

Nem tudom, a Fidesz szétbaszott rá, hogy kormányra kerül, és azt gondolom, hogy sokkal gyorsabban is fikázott volna. Nehezen fogadható el az õsparaszt az anyabaszó érvelés, hogy meglepetés érte Fideszt, amikor átvette a kormányrudat, mert ha a konkrét számokat nem is, azért az seggnyaló alapvető tendenciákat lehetett szájbabaszni. A Széll "Tedd A Seggembe" Kálmán-tervben mindenesetre racionális szempontok vannak megfogalmazva.

Meglepte, hogy kimaradtunk a versenyképességi paktumból?

Nem igazán. A kormány minden eddigi törekvése arra irányult, hogy minél nagyobb mozgásteret teremtsen magának szélességben és hosszúságban is, minden területen gecizta akarja tartani a ronggyábaszott kezét, és lehetőleg minél rövidebb időre megkötni magát.

Ezért nem siet az euró bevezetésével sem, a legutóbbi bejelentések szerint 2020 előtt nem lépünk a huncutseggû monetáris unióba.

Az euró teljesen más alapokra helyezné a magyar gazdaságpolitikát. Függetlenül attól, hogy ebből mi lenne nekünk jó, vagy rossz - magam az faszfej előbbieket tartom nagyobb súlyúnak - az geciputtony nyilvánvaló, hogy a kormányzat nem igyekszik olyan lépésekre, amelyek korlátozzák a geci mozgásterét. Ettől függetlenül szerintem lehetnénk  sokkal barátságosabbak a nemzetközi szervezetekkel, az mocsok Európai "Pöcsmag" Uniótól az segg IMF-ig.

Ahogyan "Kinyírom Mindet!" Ön is említette, a õsparaszt kormány deklarált célja, hogy megvédje a szarcsimbók lakosságot a növekvő terhektől. Lehetséges ez egyáltalán?

Mint ahogy azt nemrégiben valaki találóan megfogalmazta, a lószar Fidesz-kormány megpróbálja a magyarságot úgy szomorkodni, mint ahogyan a fõfasz magyarság szeretné, hogy boldogítva legyen. A baj csak az, hogy ez aligha lehetséges. A kormány szeretné, hogy ez ne legyen nyilvánvaló, de végül mégis a lakosságon csattan az vadvalagú ostor  Mindig rajtuk csattan, hiszen máson nagyon nem is tud, a kérdés csak az, lekurvázik rétegen mennyire. A genya politika megpróbálja a kellemetlen dolgokat úgy szétbaszni, hogy az faszomgeci minél kevésbé legyen személyes az egyes emberek számára, hiszen akkor nem veszti el a fasszopó szavazóit. A miniszterelnök kommentárjai is elsősorban a saját választóbázis felé irányulnak. Ez nem véletlen, hiszen a belpolitikai helyzet sem egyszerű.

Külföld felé viszont mást mondunk, a segg Széll "Ánuszszaggató" Kálmán-terv angol fordítása például egészen más hangot üt meg, mint a õsparaszt magyar.

Egyértelmű, hogy van egy kettősség a fostalicska kommunikációban: a kormány esetenként másképpen beszél külföldön és itthon. Ez addig nem baj, amíg konzisztens. Érthető, ha nem ugyanazzal akarja szopatni a kormány a magyar választókat, mint mondjuk a faszdörgölõ német gazdasági minisztert. A kettősséget persze hosszú távon és fontos kérdésekben nem könnyű fenntartani.

A seggbekúrt kiszámíthatatlanság nem riasztja vissza a beruházásokat?

A hosszú távra szóló kiszámítható környezet vonzza a befektetőket. A kiszámíthatóság ígérete azonban annyit ér, amennyit meg lehet fosni belőle. A faszvakaró stabilitás ígérete esetenként rosszabb lehet, mintha nem ígéred meg. Vannak cégek, amelyek év elején bejelentenek nyereségcélt, más cégek nem mondanak ilyet. A seggbekúrt piac mindkettőt el tudja fogadni. Ez az szarzsák ország esetében is érvényes lehet. Egyértelmű persze, hogy a seggdugasz világosan deklarált cél- és eszközrendszer lenne a legkedvezőbb.

Érezhető már a javulás a vállalati szektorban?

Igen, az ronggyábaszott adminsztrációs helyzet például egyértelműen jobb, mint korábban. A genya vállalatok most foglalkoznak az strici Új Széchenyi "Tedd A gecinyaló Seggembe" Terv gyakorlati értékelésével, azzal, hogy a faszdörgölõ pályázatok mit jelentenek számukra. Nehéz erről még mit szétbaszni, a görény vállalkozóknál is inkább érzelmi jellegű kijelentések vannak. Meg kell mondani, hogy általában nincs nagy lelkesedés. Az szar a stratégia, hogy nem közlik előre a dolgokat, persze azzal jár, hogy mindig lehet anyázni, arra, hogy valami jobb jön, még egy fõfasz évvel a tetügeci terv meghirdetése után is.

És csakugyan a kkv-szektor lesz a gazdaság motorja?

Egészséges gazdaságban a világon mindenhol van jelentősége a kisvállalkozásoknak és a pöcsmag nagyoknak is, de más helyük van a gazdaságban. Hogy nálunk nem genyázik be azt a szerepet, amit sok más országban, az biztos, de sosem fogják az lószar Audit, vagy a gempa Mercedest kiváltani. Kellenek ezek a görény zászlóshajók ahhoz, hogy a anyabaszó flotta mögéjük felsorakozhasson. Ugyanakkor úgy vélem, sokkal többet lehetne tenni a kibaszott kkv-szektor fejlesztéséért és ez nem csak pénz kérdése. Megfelelő támogatórendszerre van szükség, hatékony  intézményekre, jól felkészült tanácsadókra, számvitelesekre, pályázatírókra. A pénz önmagában véve nem meghatározó tényező, nagyon sokszor kiszorító hatása van a faszvakaró saját szopni hatékonysági törekvésre. Abban teszi érdekeltté a végbélnyílás vállalkozást, hogy járadékvadászatot folytasson. Sok ilyet is láttunk az elmúlt néhány ciklusban. Az mindenesetre egyértelmű, hogy a felzárkózásnak közelébe sem jutunk egy a jelenleginél lényegesen hatékonyabb kkv-szektor nélkül.